Távirányítós óriás pók

A pókiszony világszerte igen elterjedt, és nem csak azokon a területeken jelentkezik, ahol a halálos pókmarás valós veszélyt jelent. Olyan országokban is gyakori, ahol ilyen sérülésektől nem kell tartani. Az arachnofóbia mindkét nem képviselőinek körében előfordul, de ötször gyakoribb nők esetében. A pókiszony a speciális fóbiák közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a félelem összefüggésbe hozható konkrét élőlényekkel, tárgyakkal, eseményekkel, jelen esetben a pókok jelenlétével. A félelem tüneteit legtöbbször a pókok látványa vagy fizikai közelsége váltja ki, de sok esetben már az is elegendő, ha a beteg csak képen vagy sematikus ábrán látja a pókot. A testi tünetek jelentkezhetnek akkor is, ha a pókok jelenlétére csak indirekt jelek utalnak, így például pókháló van a sarokban. Tünetek Az arachnofóbiás betegek szorongásos tüneteket élnek át vagy pánikrohammal reagálnak a rovarok jelenlétére. A leggyakoribb tünetek a kifejezett félelemérzettel kísért heves szívdobogás, szapora pulzus, nehézlégzés, szédülés, verejtékezés. A tünetek olyan kellemetlenek, hogy a betegek elmenekülnek a pók, vagy annak lelőhelyének még a közeléből is, illetve a későbbiek folyamán kerülnek minden olyan helyzetet, amikor pókokkal kell találkozniuk. Szélsőséges esetben akár az is előfordulhat, hogy nem mennek ki a természetbe vagy nem mennek be idegen épületekbe, nehogy akaratlanul is kapcsolatba kerüljenek pókokkal. A pókiszony kialakulásának oka A pókiszony oka ismeretlen, noha léteznek olyan pszichológiai elméletek, melyek megpróbálják magyarázni a kialakulását. Az egyik szerint a pókok jelenlétében érzett félelemnek evolúciós oka van, mert a pókmarás halálos veszélyt jelentett őseinkre, és ilyen körülmények között a félelem segítette a túlélést. Egy másik elmélet a kultúránkban látja a magyarázatot, míg egy harmadik szerint a pókiszony csak egy egyszerű megjelenési formája a szorongásnak, a hátterében valójában egy másik elfojtott érzelem, félelem, szorongás húzódik meg.